Faust menedéke

Admin Kor : 40

First topic message reminder :

Az egyik legkisebb épület a többi között. Egyben pedig a legletisztultabb belsőtérrel rendelkező is. Belépve az ember összesen három dolgot láthat. Egy függőágyat a sarokban. Egy nagy utazóládát a másik sarokban, a harmadikban pedig egy hintaszéket. Ezenkívül teljesen letisztult az egész szoba.

Admin Kor : 40

-Annyira féltem, hogy elveszítelek!-*Suttogja majd halk sóhaj, ahogy próbálja összeszedni magát. Nem tud többet mondani, csak próbálja visszatartani a dolgot. Inkább témát vált.* -Min veszekedtetek az előbb hárman?-

Kor : 37

*Szelíden, békítőn simít végig a férfi hátán, ahogy öleli. Szemeit is lehunyja, magába szívja a másik szeretett illatát. Vége van. Akárkik is voltak, nem jelentenek veszélyt már. Ők nem.
De vajon miért jöttek és ki küldte őket? A srác, aki csatlakozott hozzájuk, kém volt, ez kétségtelen.*
- A történteken. *Feleli kurtán, mert bizony, ebbe beletartozik a férfi hatalmas "erőmegnyilvánulása" is, meg az idegenek miértje, persze.*

Admin Kor : 40

*Buksiját kicsit megvakarja, és lassan elindul visszafelé a házba, a lányt gyengéden húzva maga után. Elgondolkozik a történteken így hirtelen.*
-Elmondtad nekik hogy győztem le őket?-*Kérdi kicsit fintorogva. Nem akarta megmutatni min gyakorol hónapok óta, de annyira féltette a nőt, hogy nem tudta visszafogni magát.*
-Vagy bármi nyomot arra miért akartak minket tőrbe csalni?-*Ismerős volt neki a fazon, de nem tudja még most se hova tenni.*

Kor : 37

- Nekik is ugyan olyan joguk van tudni, mint nekem. *Amúgy se fog a bátyja szemébe hazudni. Egyszer már megtette (teszi azóta is) és nem épp kellemes dolog.*
- Egyébként is... megijedtem. Ez nem normális Faust... *Szusszan, majd lassan, elérve a házat kiböki:*
- Féltelek. *Hogy mitől? Hát a tulajdon erejétől. Hogy majd felemészti a férfit egyszer csak.
A második kérdésre halkan szusszan.*
- Mindent elmondtam nekik. *süti le szemeit zavartan.*
- De biztos lehetsz benne, hogy tőlük nem fog kitudódni. *fűzi hozzá.*

Admin Kor : 40

-Ejj bakker, ezt nem akartam.-*Nyögi ki az ágyára visszahuppanva. Kicsit gondolkozik, hogy aztán magyarázkodjon.*
-Pár hónapja jöttem rá, hogy milyen messze vannak a korlátai az erőmnek. Azóta kezdtem el gyakorolni a tűzvihart, hogyha egyszer körbefognának minket legyen egy utolsó védőpajzsunk. De még sokat kell tennem érte, hogy biztosan tartsam a belső mag védelmét. De annyira féltettelek, és mikor megütött megint éreztem, hogy felizzok, mint akkor régen.-*Utal vissza a saját történetére, amit csak a nő ismer.*
-És átváltoztattam ebbe a viharba, nem tudtam megtartani. Egyszerűen akármekkora nyugalmat tanúsítok, nem tudom benntartani, annyira hatalmas az erő. Olyan mintha nem is a saját erőmről lenne szó, mintha bennem külön élne, és néha átveszi az irányítást. Nem érezted még ezt?-*Kérdi értetlenül, mert eddig nem akarta nem tudta megosztani senkivel.*

Kor : 37

*finoman simít végig a másik vállán, mikor az lehuppan. Vele szemközt áll meg, sőt, szórakozottan a másik ölébe helyezkedik felhúzott lábakkal, vigyázva azért a másik testi épségére.
Karjait a férfi vállai köré fűzi, ahogy figyeli, mit mond Faust. Ahogy felé hajol finoman, hullámos tincsei előrehullanak.
Tekintetében értelem kíváncsisága csillan.*
- Őszintén? *szusszan, elpillant, ki az ablakon.* Nem tudom.

Admin Kor : 40

-Azért nem nézel teljesen hülyének, ugye?-*Pillant a nőre, de hát igazat mond. Bár tudja mennyire furán hangzik. Még hogy az erő átvegye az irányítást a test felett. Lehetetlen, bolondság. De ő ezt érzi, és fél, hogy a sérülései miatt esetleg hülyének néznék, így hanyagolja a továbbiakban a témát.*
- Szedjétek össze az összes érkezőt az utóbbi két hónapból. Mindet ki kell hallgatni, és azokat is akik ismerték azt a pasast. Bár tartok tőle, hogy ez régebbre nyúlik!-*Mondja fintorogva még mindig fejét törve, honnan volt oly ismerős az az áruló.*

Kor : 37

- Dehogy nézlek! Faust ott voltam és láttam, amit láttam! *pillant bele a másik szemeibe, finoman végigsimítva arcán a férfinak. A kijelentésre csak biccent.*
- Úgy lesz. Viszont szerintem most pihenj le. *kászálódik ki a férfi öléből, ha hagyják, majd csókot csen ajkaira. És bizony, mint a jó anya, aki sumákoló fiát lesi... ő is megvárja, hogy a férfi elszenderedjen. Aztán távozik csak mellőle.*

//Köszi. Smile

//

Kor : 37

[FAUST]

* Hosszas öngyőzködés és rábeszélés árán úgy döntött, mégiscsak leány lesz a gáton, ha már a férfi nem hajlandó békülésbe fogni. Így eshet meg, hogy egyik késő este, mikor már a menedék lenyugszik és a legtöbben aludni térnek, ő a vezetőjük házához oson, ott pedig könnyedén nyit be, hogy finoman lopódzva az alsó kedves közelébe férkőzzön. Majdnem át is esik egy a földön széthagyott holmik valamelyikében, ami azért zajt csap...*

Admin Kor : 40

*Jó szokásához híven félálomban fekszik. Talán a sok bajnak köszönhető amin átment, hogy éjszaka a legkisebb zajra is idegesen ébred fel. Amint a nő lábai megakadnak a ruhában, azonnal felpattannak a szemei. Karjai körül lángok villannak és egészen égő tekintettel pillant körbe. Ahogy megpillantja a lányt, máris megnyugszik és engedi le a kezeit. Persze a lángok is kialszanak csak két kis tűzgömb emelkedik a magasba világításképpen.*
-Rhea! Mi az, valami gond van?-*Pillant értetlenül a nőre, hogy mégis mért az éjszaka közepén oson be hozzá. Meg ráadásul mért oson?*

Kor : 37

*A félálomban felriadó kezében megjelenő tűzgömbök láttán persze kapásból szól.*
- Faust ne! Én vagyok az. *szusszan, majd mikor a kedves leengedi a gömböcskéket, lerúgja a lábára tekeredett ruhadarabot. Felpillant a férfira, felé kapja fejét a kérdés hallatán és meglepetten pislant egyet, miközben füle mögé tűri a szeme előtt kódorgó kósza, barna tincset.*
- Nem, dehogy. Én csak... sajnálom. Nem akartalak felkelteni. *Elég bénán hazudik, mondták már páran.*
- Jó, oké, fel akartalak, de... nem fontos. Mármint... *zavarban van, azt se tudja, hogy kezdjen hozzá. Szusszan egyet, majd a férfira tekint és a beálló csöndben csak ennyit mond:*
- Szeretlek Faust.

Admin Kor : 40

*Lassan kikelve az ágyból egy szál fekete boxerben odalép a másik mellé. Elmosolyodva hallgatja végig a másik mondandóját, miközben végigsimít a nő karján.*
-Én is szeretlek!-*Válaszolja miközben közelebb hajol és belecsókol a lány ajkaiba. Majd ő is szusszan.*
-Figyelj, én tényleg szeretlek. Csak már megint az történt ami mint mindig. Ha köztünk valami előrelépés történik, mindig mész Horushoz, mintha engedélyt akarnál kérni. Jó megértem, hogy a bátyád és ketten maradtatok egymásnak. De én nem bírom, hogy ő dönti el, hogy összeházasodhatunk vagy sem. Ez a te döntésed és az enyém, és meguntam, hogy a bátyád irányítja a mi kapcsolatunkat is.-*Húzza el a száját és fordul el a másiktól és lehajtott fejjel tekint ki az ablakgyanánt vágott részen, ki a csillagos égre.*

Kor : 37

* A csókba szinte beleremeg minden érzéke, ha nem hajolna el a másik, el se engedné az édes, biztonságról suttogó, szeretett ajkakat. Szavaira tekintette villan, mire a másik egyszerűen elfordul. Kedve lenne tarkón vágni érte. Grráh! Pasik...*
- Horus egy szóval sem mondta, hogy nem házasodhatunk össze. *Feleli a férfi hátának.*
- Csak annyit kért, hogy ne most. *szusszan. Hogy magyarázza el, hogy közben ne adja ki bátyját?*
- Egy olyan világban, ahol a házasság alig jelent már valamit, fél év nem nagy idő... és azért, hiába nem nagy dolog, mégiscsak egyfajta változás az ember életében. *suttogja.*

Admin Kor : 40

-És ez zavar. Hogy a mi kapcsolatunkat Horus kérései irányítják. Mindig hogyha valami történt közöttünk az ő beleegyezése kellett. És sose láttam tőled, hogy nem hagytad volna a bátyádat nyerni. Mindig valahogy egyezkedtél, amiben végül is elérte amit akart.-*Nem vádlóak a szavai, inkább szomorúak. Hogy nem láthatott ilyet még a nőtől.*
-Értem, hogy ti maradtatok egymásnak a családból. De már évek óta együtt élünk. Már legalább Phaedraval és Noahval közösen lehetnénk egy új család. De ti nem akarjátok. Mindig is elzárkóztatok a saját múltatokkal. Értem, ha nem akarjátok megosztani, de nem értem mért nem vagytok képesek elengedni. Én elmondtam Noahnak és neked, hogy akaratom ellenére lemészároltam annyi embert. Nem feledem, de továbbléptem a dolgon. Most mindannyitokra vigyázok. És kezdtem az utóbbi időben azt hinni, hogy végre újra igazi családom lesz veled. De Horus nem akar engedni, és én megelégeltem, hogy te végül mindig csak az ő pártján maradsz.-*Fordul meg és már magabiztosabban áll. Nem szeretné Rheat elveszteni, de nem bírja ki, ha Horus csak egy perccel is tovább beleszól a nő és közte levő kapcsolatba.*

Kor : 37

*Csak némán hallgatja végig a férfi szavait. Néhol egyetért. Néhol nagyon nem. És amilyen nyugodt természetű, olyannyira megy fel benne az a bizonyos pumpa is szép lassan...*
- Mindig csak Horus és Faust, Faust és Horus... Abba bele se gondoltál, hogy én mit akarok?! *Fejcsóvál hátrálva finoman, majd nemes egyszerűséggel sarkon fordul és megindul kifelé a házból a sajátjuk felé.*

Admin Kor : 40

*Az ajtóhoz lépve a lány után kiált.*
-Pont ez a bajom. Hogy nem tudom te mit akarsz! Mert a bátyád dönt helyetted!-*És bizony nem fog a másik után menni. Itt már nem az a lényeg, hogy Horus mit akar, vagy hogy ő mit akar. Itt a lány akarata a lényeg, ha vele akar lenni visszajön, ha nem akkor visszafut Horushoz, ahogy mindig. A kis világító tűzgömbök kialszanak, ő pedig fejét fogva ül vissza a függőágyra.*

Kor : 37

*Késő este van, de lehet, hogy már hajnal. Nyirkos és hideg minden és mindent körülölel a fülsértő némaság. Már az erdő is alszik, minden egyes lakójával, nem zizegnek már az éjjeli állatok sem.
Valami ellenben mozdul a félhomályban, s felszisszen fájón, ahogy a faház oldalának támaszkodik. Nem nézi, kié, a cél az, hogy Phaedráig eljusson valahogy, de alig él és ember legyen a talpán, aki felismeri a csetléstől-botlástól koszos, kimerülésig fáradt nőt, ahogy a ház oldalát támasztja.*

Admin Kor : 40

*Ilyen későre, még a fáklyákat is eloltják, hogy mindenki nyugodtan aludhasson, és ne égjenek fölöslegesen. Ellenben nem messze az ösvényen látható egy kis fény, ami közeledik. Nemsokára felismerhető a férfi is, ahogy halad körbe előtte fellobbannak a fáklyák, mögötte pedig kialszanak. Majd a házhoz közel érve a ház körüliek is felgyulladnak megmutatva a nőt. Meg is áll egy pillanatra, azt hiszi megint csak halucinál. De aztán rájön, hogy tényleg a nő az, az akit szeret. Hát azonnal rohanni kezd.*
-Rhea, végre!-*Szólal meg átölelve a nőt, és nézi végig. Látja, hogy zilált, és észre is veszi a sérülését. Meg se szólal, csak felkapja karjaiba, és már indul is az orvosi felé.*
-Phaedra, majd segít!-*Teszi lábait egymás után előre sietős tempóban.*

Kor : 37

*Egy pillanatra riadtan rezzen össze, ahogy a fáklyák meggyulladnak. Felpillant és tekintete találkozik a férfiéval. Halvány, bocsánatkérő mosolyféleség szalad ajkaira, és jólesőn szusszan a másik hangja hallatán.
Mikor az már mellette van, szelíd mosollyal tekint rá, ellenben igyekszik megállítani az ölelő mozdulatban.*
- Faust neh... áucs. *szisszen, mert nem véletlen mondta, hogy most nem kellene... Erre a másik egyszerűen felkapja, no szép.*
- Nem hiszem, hogy fel kellene ébresztenünk. *Pillant fel egészen közelről a férfi arcába.*
- Nálad is van fertőtlenítő és kötszer, vigyél inkább oda. *kéri, ha már járni nem engedik.*

Admin Kor : 40

*Megáll, egy pillanatig a másik tekintetét fürkészi.*
-Jó de holnap mindenképpen megmutatod neki!-*Mondja ellentmondást nem tűrve. Aztán meg is fordul és elindul visszafelé. Az ajtót a lábával nyomja be, aztán csapja be maga mögött. A szépséget pedig a függőágy ültetve előkészül. Elég csöndes egyelőre, csak összeszedi a dolgokat, majd a kis háromlábú székre ülve, óvatosan ölébe veszi a másik sérült lábát. Aztán nekiáll ügyesen a fertőtlenítésnek és a kötözésnek.*

Kor : 37

*Állja a tekintetet egy darabig, de végül ő az, aki előbb elkapja pillantását a másikról. Szégyelli magát az egész helyzetért; hogy úgy oson be ide, mint valami tolvaj, azt, ami a múltban történt, sőt, még azért is, hogy ilyen csapzottan mutatkozik a kedves előtt.
Arra, hogy holnap megmutatja, nem felel. Mégis hogy mondhatná azt, hogy oké, ha holnap már nem lesz itt, tervei szerint.
Csendesen tűri, hogy becipeljék, és mikor ellátják, akkor is csak kisebb felszisszenéseket hallat.
Hanem ahogy a férfi ténykedik, egyszer csak forró könnycsepp hullik a kézfejére...*

Admin Kor : 40

*Próbál úrrá lenni érésein, miközben a másikat sebét köti be. Egyszerűen majd meghalt, úgy hiányzott neki a nő, de fél, hogy már nem szereti, és azért hagyta el olyan könnyen. Pont végez mikor a könnycsepp a kezére hullik. Lassan pillant fel a másik arcára, és nyitja száját, de semmi hang nem jön ki. Becsukja szemét és sóhajt egyet, majd csukott szemmel áll neki.*
-Nem élem túl, ha még egyszer elvesztelek.-*Nem sírós fajta, de azért most neki is tartania kell magát, nehogy könnybe lábadjon a szeme.*

Kor : 37

*A férfi szavaira csak hajába túr, majd gondol egyet, tenyere a férfi arcára siklik és úgy irányítja, hogy rá tekintsen a másik.*
- Én úgy sajnálom... én... nem is tudom... *látszik, hogy küzd a fojtogató zokogással, hogy bármi értelmeset is kinyögjön. Végül úgy dönt, az egyszerűbb (?) utat választja és odahajolva a férfihoz, ajkaiba csókol.*

Admin Kor : 40

*Átöleli a lányt ahogy visszacsókol, majd homlokát a másik vállára hajtja.*
-Csak maradj itt.-*Suttogja halkan, és nem tud szólni. Nagyon szereti a nőt, és nem akarja felidézni ezeket a heteket, amiket aggodalommal töltött. És fél, hogy újra elmenne a másik.*

Kor : 37

*Jólesőn bújik ő is a férfihoz. Csak most érzi igazán, mennyire hiányzott is ez a hely, a menedék, a bátyja... és persze főleg Faust.*
- Így? *neveti el magát sírós hangon.* Tiszta kosz vagyok... *kuncogja, igyekezve megnyugodni, mert ha valami, akkor az ő örök derűlátása nem változott semmit.*

» Faust - A menedék vezetője
» Faust (Alexander Price)