Roxan A. Cruz

Személyes adatok:
Teljes név: Roxan Amorette Cruz
Alias: Rox, Roxie.
Születési dátum: 1983. 06. 19.
Kor: 33 éves
Családi állapot: egyedülálló
Foglalkozás: ex-kéme az ellenállásnak

Speciális adatok:
Kaszt: Polgár
Képesség: vízirányító (közepes)
Fegyver: pár fegyver, néhány tőr... több alig.

Személyiség:
Karakán, magának való, tüzes. - A legtöbbször elhangzó jelzők vele kapcsolatban, bár ő személy szerint cáfolja, hogy ilyen lenne. De szó, mi szó, ha felbosszantják, nem ismer kegyelmet. Határozott és felelősségteljes, mondhatni vezető jellemmel bír.
A hétköznapokon egy kedves, udvarias, békére vágyó, ám néhai munkájában megkeseredett, az álmokban hitét vesztett nő, aki állandóan mozgásban van.
Intellektuális beállítottságú, szeret és tud is beszélni, kapcsolatokat teremteni. Célja a világban, megismerni azt, ám végtelenségénél fogva ez afféle lehetetlen vállalkozás. Mégis igyekszik kíváncsi, kutató szemmel járni benne, s nyitottnak lenni minden újdonságra.
Nyugtalan, mindig kész egy-egy kiadós vitára, de bizony, az idegrendszere gyenge lábazaton áll, és ez, ahogy idősödik, egyre jobban kiütközik nála, ha fáradtabb, vagy épp nyűgös.
Amit még esetleg érdemes tudni róla, hogy a pontosság nem erénye. Ha késik, a válasza instant: Az idő szolgál, de nem létezik!

Külső megjelenés:
Kellemesen barna bőrű, jellegzetes vonásokkal megáldott nő. Fekete hajzuhatag, sötét, hosszú pillákkal keretezett szemek, karakteres arcforma jellemzi. Magassága 170centi, testalkata átlagosan nőies, kicsit talán vékonyabb az átlagnál, de erőnlétére ettől még nem lehet panasza.
Ruházatilag kifejezetten szeret nőiesen öltözködni, még ha hétköznapi viseletről van szó, akkor is.

Előtörténet:
*Dominikai Köztársaság, Santo Domingo.
Harmadik gyerekként születtem. Egy bátyám, egy nővérem és egy húgom volt, a szüleim pedig jobb híján egyszerű növénytermesztésből éltek. Nem voltak valami gazdagok, de igyekeztek előteremteni nekünk a mindennapit, így az iskolára valót is.
A bátyám persze a családi ültetvényest vitte tovább, szerencséjére remek feleséget talált, s annak hozományával a család "birtoka" is szépen gyarapodott, hogy lassan munkásokat is tudtunk fogadni, nem kellett a családnak magának végeznie a dolgot. A bátyám remek üzleti érzékkel rendelkezett, úgy, hogy soha nem tanulta.
A nővérem orvosira ment, sikeresen be is került úgy, hogy az állam finanszírozta a tanulmányait. Én világéletemben színésznőnek készültem, de az ösztöndíjat nem sikerült elnyernem, mikor arra került a sor. Finanszírozni pedig... nos, a szüleim zsebből nem tudták volna, de a két idősebb, ekkor már dolgozó testvérem mindenben támogatott.

*USA, Florida, Miami.
Az egyetemi éveim alatt rengeteg mindent tanultam. Nemcsak táncot, éneket és színpadi mozgást, de azt is, hogy mi a kétszínűség, a jópofizás és az érdekkapcsolat.
Az egyetemi-, kollégiumi élet megedzett, erősebbé tett a világ rám váró dolgaival szemben. Merthogy az álmom, hogy híres színésznő legyek, oly könnyen hullott szét, mint ahogy fába csap a villám...

*USA, Louisiana, New Orleans.
Nemhogy filmes, vagy reklámos, esetleg színházi ajánlatot, de még rendes munkát se kaptam Miamiban, így városról városra utazgattam, próbálgattam a szerencsémet. Mígnem egy louisianai, isten háta mögötti kis csehóban akadt számomra pincérnői állás.
Mit ne mondjak, minden lány álma az ilyen meló! De legalább szállást és kaját kaptam, a jattot pedig megtarthattam magamnak.

*USA, New Jersey, Atlantic City.
A melóval egy időben persze szorgalmasan próbálkoztam, várva a nagy áttörést, mely 26 éves koromban jött meg mondhatni - egy modellügynökség figyelt fel rám, nekik kezdtem el dolgozni, s vele együtt, amint élhető mennyiségű vagyonkám lett, átköltöztem Jerseybe.
Mondhatni, kezdett végre sínre érni az életem. Reklámokban, színházban szerepeltem, mellette pedig modellkedtem divatmagazinoknak.
Volt lakásom, fiúm, aki mellett ébredhettem, kocsim, divatos ruháim... Ám sajnos a tündérmesék arról nem tájékoztatnak, hogy van élet a boldogan amíg meg nem után is.

*USA, New York, New York City.
A világvége sokak számára fordulópont volt. A képességgel rendelkezők sorra tűntek fel, s bizony, voltak akik féltek ezektől az elemirányítóktól. Tőlem.
Merthogy én is tapasztaltam magam körül a furcsaságokat, mint a hangulat szerint változó tenger, vagy a dúdolásomra játszó zuhanyrózsa-víz...
Úgy döntöttem, nem kockáztatok. Hozzám hasonlókat kerestem, és mikor eljutott fülembe a hír, hogy New Yorkban egy seregnyi képességgel bíró tenni próbál a helyzetünk ellen, kis csapatommal felkerekedtünk, hogy csatlakozzunk hozzájuk.
Mondanám, hogy innét minden újra szép és jó lett, de hazudnék... a beilleszkedés egyeseknek nem ment igazán jól, többen még mindig engem fogadtak el vezetőjüknek, mintsem Faustot, aki ezt igencsak sérelmezte. Mintha én tehetnék róla, hogy egy forrófejű sihedert megbízhatatlannak tartanak mások!
Mondhatni tűz és víz (haha) vagyunk a férfival, nem egyszer fordult elő az elmúlt három-négy évben, hogy kitette a szűrömet az Ellenállásból, de persze, ha infó kellett az Ügyosztályt illetően, akkor máris legjobb barátja voltam... Én meg mint vakló az alagútban, visszamentem a kis szervezetének kémkedni.
Merthogy ebből éltem - beépülésből. Legalább a színészi végzettségem is kamatoztatásra került.
Hanem az elmúlt fél évben odáig mérgesedtek a dolgok közöttünk Fausttal, hogy közöltem, kiszállok! Ezúttal végleg és ezt nyomatékosítván lakást szereztem magamnak, meg egy modellügynökségnél koordinátori állást.
Szóval valahogy így lehetek most... mondhatni megleltem a lelki békémet végre a világban.